Felelős utazás · Természetvédelmi turizmus
Kisebb szafari-lábnyom
Foglalása segíthet abban, hogy a vad természet vad maradjon. Hogy valóban segít-e, az a tulajdonviszonyoktól, a látogatói korlátoktól és a pénz áramlásától függ – ezeket érdemes nyugodtan megvizsgálni, mielőtt fizet.
Mire fordítja valójában a természetvédelmi turizmus a bevételt
A védett területek fenntartása költséges. A erdőőrök, a járművek, szükség esetén a kerítések, az állatorvosi munka és a közösségi programok mind állandó bevételt igényelnek. Sok afrikai országban a parki belépődíjak és a koncessziós befizetések jelentik ennek a bevételnek a fő forrását. A világjárvány éveiben, amikor a turizmus összeomlott, több rezervátum finanszírozási hiányról számolt be, ami jól mutatta, mennyire szorosan összefügg a természetvédelem és a látogatói bevétel.
Ez a függőség kétirányú. A turizmus indokolhatja olyan földek védelmét, amelyeket más esetben mezőgazdasági művelés vagy kerítés érintene, ugyanakkor a nagy látogatószám magát az élőhelyet is leronthatja, amely a látogatókat vonzza. A felelős döntés általában az, amely világos korlátok révén egyensúlyt teremt a bevétel és a hatás között.
Három kezelési modell
Állami nemzeti parkok
A belépődíjak olyan állami vadvédelmi hatóságok működését finanszírozzák, mint a SANParks vagy a Kenya Wildlife Service. Jó az ár-érték arány és széles a hozzáférés; a zsúfoltság területenként változik.
Alacsony látogatottságú koncessziók
Botswana megközelítése nagy területeket ad bérbe kevés férőhelyes üzemeltetőknek. Magas költség, alacsony sűrűség, szigorú kontroll a környezeti hatásokon.
Közösségi természetvédelmi területek
A földtulajdonosok vadon élő állatoknak bérbe adják földjüket, például a Maasai Mara körül vagy Namíbia közösségi természetvédelmi területein. Megfelelő működés esetén a kifizetések közvetlenül a családokhoz jutnak.
A természetvédelmi terület akkor működik jól, ha a vadon élő állatok megtartása a földön legalább olyan megbízhatóan jövedelmet biztosít egy háztartásnak, mint az alternatívák.
A Plimarosafari szerkesztési elve
Kérdések, amelyeket érdemes feltenni az üzemeltetőnek
- Kié a föld, és ki bérli? Van-e nyilvánosan elérhető bérleti vagy bevételmegosztási megállapodás a helyi közösségekkel?
- Hány jármű tartózkodhat egyszerre egy megfigyelőhelyen, és hány férőhely működik a területen?
- A vezetők és menedzserek hányada helyi, és van-e képzési lehetőség?
- Hogyan kezelik a vizet, a hulladékot és az energiát a táborban? Független tanúsítvánnyal rendelkezik a tábor?
- Támogatja az üzemeltető az ellenőrizhető orvvadászat-elleni vagy kutatási munkát?
A tanúsítvány segíthet, de nem helyettesíti a közvetlen kérdéseket. Keressen olyan rendszereket, amelyeket a Global Sustainable Tourism Council (GSTC) elismer, és olvassa el, mit ellenőriznek valójában.
Kerülendő interakciók
A turistáknak kínált vadvilággal kapcsolatos tevékenységek közül néhány kárt okoz. Oroszlánkölykökkel való sétát vagy simogatást széles körben a fogságban tenyésztő iparággal hozzák összefüggésbe, nem a természetvédelemmel. Az elefántlovaglás megköveteli, hogy az állatokat az emberi irányításhoz szoktassák. A vadon élő állatok etetése vagy járművekhez csalogatása megváltoztatja a viselkedésüket, és veszélybe sodorhatja az állatokat és az embereket. A védett fajokból készült termékek sérthetik a CITES szabályait, ezeket soha nem szabad megvásárolni. Az IUCN Vörös Listája hasznos forrás egy faj természetvédelmi állapotának áttekintéséhez.
Viselkedés a terepen
Maradjon a jóváhagyott utakon
A terepen történő közlekedés a legtöbb nemzeti parkban tilos, és károsítja a talajt és a növényzetet.
Hagyjon utat az állatoknak
Soha ne zárja el az utat a vízhez, az odúhoz vagy a zsákmányhoz; hagyja, hogy az állat maga döntse el a távolságot.
Tartsa alacsonyan a zajszintet
Halk hangon beszéljen, a telefon legyen némítva, a motor pedig álljon le, ha a vezető biztonságosnak ítéli.
Vigyen ki mindent magával
Több országban, köztük Kenyában és Ruandában, korlátozzák az egyszer használatos műanyagokat.
Keretezés zavarás nélkül
Az etikus vadfotózás abból indul, hogy egy elmaradt kép jobb, mint egy stresszes állat. Hagyja, hogy a vezető állítsa be a járművet, és ne kérjen közelebbi megközelítést fészkeknél, odúknál vagy pihenő ragadozóknál. Az éjszakai fényképezés villanófénnyel vagy erős lámpákkal megzavarhatja az éjszaka aktív állatokat; kövesse a tábor szabályait a reflektorok használatáról, amelyek jellemzően vörös szűrőt írnak elő, vagy azt, hogy kerüljük a zsákmányállatok szemének megvilágítását.
A részlet gyakran erősebb fotót ad, mint a közelség. Egy hosszabb objektív, egy babzsák az ablakkeretre és a türelem lehetővé teszi, hogy a tollazatot, a bőr szerkezetét és a viselkedést tiszteletteljes távolságból rögzítse. A drónok a legtöbb védett területen speciális engedély nélkül tilosak. Óvatosan járjon el a ritka fajok online földrajzi címkézésével: a helyadatok segíthetik az orvvadászokat, ezért sok vezető nem javasolja a pontos koordináták közzétételét orrszarvúakról vagy pangolinokról.
Utazási lábnyom és kompenzáció
A távolsági repülőutak általában egy szafari szén-dioxid-lábnyomának legnagyobb részét teszik ki. Ha kevesebb helyen, de hosszabban marad, ahol lehet közúti transzfert választ, és kerüli a szükségtelen belföldi járatokat, ezt csökkenti. A kompenzáció lehet része a megoldásnak, de a projektek minősége nagyon eltérő; ellenőrzött rendszereket válasszon, és a kompenzációt a kevesebb repülés kiegészítésének tekintse, nem pedig engedélynek a több repülésre.